Három napja vándorlok egyfolytában. Van, amikor megállok egy két percre, inni vagy enni, de ez általában nem okoz problémát. Nem értem mért megyek. Először egy erdőn keresztül vágtam át, aztán sok-sok szántófölden, mezőn. Úgy érzem, már nem bírok a fáradtsággal viaskodni. De hiszen anyukám megbántott. Nem szeret, azt mondta ki kell takarítanom a szobám. Azt is mondta, ilyen rendetlen gyerekkel nem tud mit kezdeni. Szóval összepakoltam, és eljöttem. Biztos nem is keres. Ilyen rendetlen gyerek biztos nem kell az anyukájának. A második napon kezdett elfogyni a vizem. Kaját tudtam szerezni, mindenféle növényt megettem. De mit csináljak, ha nincs vizem? Ezen még sosem gondolkodtam. Ma találtam egy forrást. Megtöltöttem az üvegem, és annyit ittam, hogy a felét utána ki is hánytam. Kezdek kételkedni abban, hogy jól döntöttem. Hiszen anyukám elviselt 13 évig. Lehet, hogy annyira nem is utál? Dehogynem, nem mondta volna rám, hogy rendetlen vagyok. A mostoha testvérem sem nevetett volna ki, mikor megvert. Valamikor aludnom kéne. De megint egy erdőben vagyok, fára mászni nem tudok, és nem merek lefeküdni aludni, mert félek, rám talál egy oroszlán. Egyáltalán vannak ebben az erdőben oroszlánok? A telefonom is kikapcsolt tegnap óta, úgyhogy már teljesen el vagyok vágva a külvilágtól. Pedig most meg tudnám nézni, hogy vannak e Magyarországon oroszlánok az erdőkben. Nem tudok tovább menni. A lábam és az elmém annyira fáradt, hogy nem bírom sokáig. Mért kellett mindig a mostoha testvérem pártját fogni? Mért én voltam mindig a rossz?  Tudom, hogy hamarosan el fog bicsaklani a lábam. Már csak azt nem tudom, most, vagy a következő fánál. Sosem voltam túrázni az erdőben. Sokkal érdekesebb volt a tv és a számítógép. De ebben a három napban rájöttem, mi is az igazi szépség. A napkelték, a sok-sok pillangó, akik körülötted szállnak, és persze este a csillagok. Nem is tudtam, hogy ennyi csillag van az égen. Három nappal ezelőtt még féltem kimenni este az utcára. Ma alig várom, hogy lemenjen a nap és láthassam az ezer, meg ezer apró kis fényt. A nap lemenőben van. Találok egy tisztást, és három nap után először lefekszem. Sajnálom, anya. Sajnálom, hogy nem voltam jó. Azt is, hogy mindig rendetlenség volt körülöttem. Hogy azt éreztem, nem vagyok elég jó. Sajnálom, hogy eljöttem. Nem akartalak megbántani. Csak nem tudtam mit kezdeni a gondolattal, hogy fájdalmat okoztam neked. Lement a nap. Felnézek, és meglátom az első csillagot. A halvány pislogására alszok el. Szeretlek, anya.

Emlékképek, amik össze-vissza jelennek meg álmodban. Nem vagy biztos semmiben. Most álmodsz, vagy ez a valóság? Tényleg ezt írtam bele az emelt történelem megoldásaiba, vagy csak ez egy összevisszaság ami éppen benned van. Aztán felébredsz. A hátadról folyik a víz, a nyakad is egy merő izzadság. Nem tudom mik lehettek a jó válaszok. Jól megírtam őket, vagy az egészet elrontottam? Kérdés vagy, csak kérdés, és nincs válasz. Ahogy a vihar jön gyorsan és könyörtelenül, villámokat szórva, úgy éreztem magam a délutáni alvás után. Mi történt? Nem tudom. Az agyam kattogott a mai nap sok információjától, én meg az elszenvedőjeként éreztem. Nem voltak konkrét feladatok, csak benyomások, félelmek. Hiszen egy jövő múlik mindezen. Talán ezért féltem annyira.... Aztán beszéltem a barátnőmmel, és a nővéremmel, és ők megnyugtattak. Eszembe jutottak a feladatok, és az, hogy legalább ötször átnéztem őket, az, hogy igazából nem is voltak olyan nehezek. Érettségi. Mindenki azt mondja az egyetemen visszasírjuk még. De mi van, ha elrontod az érettségit, és nem vesznek fel? Azért elég meghatározó, bárki bármit mond. Én szeretném jövőre visszasírni az érettségit. Szeretnék nehéz, vagy szinte lehetetlen kategóriába tartozó vizsgákat, és azt hogy érthessem mindazt ami a felsőoktatás rejtelmeivel jár. Ezért fontos az érettségi. Van, akinek sosem adatik meg, hogy megtudja, milyen az egyetem, és élete legnehezebb pontja ez volt. Szóval megértem mindkét álláspontot. Holnap Angol. Ettől nem félek. Igaz, az angol tudásom egy óvodáséval vetekszik, azért egy hármasra csak megírom.... (főleg hogy nagy része tippelős) :) Aztán vége, és végre kiolvashatok egy könyvet. Vagy kettőt. Na jó, szerintem pár napig csak olvasni fogok, az ágyikóm, a kutyusom, és egy üveg víz társaságában. :) Most megnézek valami angol sorozatot. És olvasok egy cikket. Vagy lefekszek aludni. Nem is tudom melyikkel kezdjem. 

"Historia est magistra viate."

Hmmm szóval elérkezett ez a nap is... Érettségi. Meglepően nem volt eget rengető, és sorsfordító. Csak egy szövegértés, amit (úgy ahogy) megírtam, és egy szövegalkotás ahol teljesen érthető módon az érvelést választottam.... Mégpedig az idővel kapcsolatban. Érdekes volt ezen gondolkodni, példákat találni, és hozni rá. Jó volt írni egy két régi könyvről, az idő gyorsaságáról vagy éppen lassúságáról. Mivel ma már kiírtam minden idővel kapcsolatos gondolatomat abba a kis noteszba, engedjétek meg nekem, hogy ne erről írjak. Az elején egy kicsit ideges voltam, nem is tudtam rendesen figyelni a szövegre, mert más járt a fejemben. Például mit írhat erre meg erre a kérdésre a messze élő barátnőm? Vagy éppen: milyen tökéletes idő van a teremben, esetleg mért kell a tanárnak az elkezdés előtt 15 perccel beesnie... Mondom, eget rázó tények, és kérdések, amik sokkal jobban foglalkoztatják az embert, mint az előtte álló (ülő, fekvő) érettségi. Esküszöm, ha babra menne a játék, évente egyet tuti bevállalnék. Egész jó buli csokit és édességet zabálni, és mindenen hisztizni, csak mert érettségi van. Na ez nem én vagyok. (Kivéve a csokizabálást, mert az kinek nem megy?) Szerettem a sulit, és hogy egy ilyennel zárjuk, szerintem normális. A dolgozat nehézségéről annyit, én egy egypontos feladatot hagytam ki, azt igazán nem sajnálom. Habár nehéz volt, szeretem a kihívásokat, így érdekes is volt, tetszett. :) Holnap matekot írunk, az már kell a felvételihez is. Szerdán pedig emelt töri... Persze szeretem ezeket a feladatsorokat, de most egy jövő függ tőlük.... 
Témaváltás: a csokrom már fonnyad el. Ennyit ért egy szép virág ballagáskor. Azért kicsit sajnálom. Szeretem a virágokat, csak nem levágva. Ma hazafelé találtam egy könyves standot, és benne egy naptárat, meg egy könyvet, amit már régen kinéztem, és mivel volt is nálam pénz, vásároltam :D. Hogyan űzzük el a gondokat, bemutatja B. :D 
Ezt mind azért írtam így le, mert ha egyszer el szeretném majd mesélni valakinek, én miből érettségiztem, tiszta képem legyen róla :) Szurkoljatok holnap, én is fogok minden érettségizőnek és vizsgázónak. :*

Nyomkodom a gombokat, mint a mérgezett egér, nyomkodom őket, és dülöngélek mint egy szépen játszó zongorista. Én is olyan szép szavakat adok ki magamból mint ők, a dallamot? Vagy egyszerűen már csak ez éltet? Nem tudom abbahagyni, éjjel háromkor már csak a gombnyomogatás maradt nekem. Már nincsenek gondolataim, nem vagyok fáradt, nem érzek semmit. Csak a betűket látom magam előtt, és nyomkodom őket. Ha benyitna most valaki, nem néznék fel rá, csak leírnám. Csak folytatnám a gombnyomogatást, mert nekem kell, mert már megy, mert már mindegy, mert már nem értek semmit, mert már nem tudom hogy mi lesz holnap, mert lesz egyáltalán holnap? Ez egy szöveg vagy csak valami irka firka? Már az is rossz ha megállok, hogy mit írjak. Mért nem tudom abbahagyni? Mért kell nekem irogatni? Várom hogy elmúljon, de mikor nem írok, hiányzol. Igen te z betű vagy te b betű esetleg te is a betű. Mert ti az én ködös látásom és írásom mögött ott vagytok, és megértetek, megfogalmazzátok amit most érzek. EZT: a semmit és mégis mindent. Ha most gondolkodnom kéne, nem menne. Bár ki tudja. Milyen téma legyen ma feldobva? Szerelem? Az nekem nem nagyon megy... a Barátság? Mostanában már nem tudom mit várjak a barátoktól....  Nem jó ez így.... valami egyszerűbb téma kell. Valami amit kivesézhetek. De mi legyen az? A cola mellettem vagy esetleg a dülöngélésem? Vagy a szerenád amin napok óta kattogok? Hát nem túl pattogós. A bolondballagás? Vagy netán az érettségi? tudjátok mi a legfurább? Egyáltalán nem vélek tőle. Mert mért is kéne? Hát már nem érdekel, ez se, semmi, a társadalom ismeretet szeretném befejezni, de túl fáradt vagyok, hogy gondolkodjak, ezért mindjárt lefekszek, de rossz az ujjaimnak ha abbahagyom az írást, ezért jön egyik szó a másik után, ezért dülöngélek mint egy félnótás. Ezért vannak ezek a rém rímek.. Egyáltalán írok ilyet? Még leírom ami eszembe jut, hátha holnap nagyot tudok rajta derülni. Hát ez értelmes lesz... Kérlek nézzétek el, és örüljetek (velem együtt) hogy mindezt nem az érettségibe írtam bele, hanem ide :D

Éreztétek már azt, hogy máshogy éreztek? Amikor megiszol egy pohár vizet ugyanabból a csapból mint szoktatok, de ma valahogy másmilyen íze van... Amikor reggel felkelsz, de nem ugyanazzal a habitussal mit egy másik napon. Amikor ülsz matek kis érettségin és nem érzel semmit. Sem izgulást, sem érdektelenséget. Csak, semmit. Azt hiszem ez egy ilyen nap volt. Minden amit valahogy láttam/ízleltem/éreztem megváltozott egy kicsit. Tudom hogy holnapra minden vissza fog menni a helyére, de addig  kiélvezem azt, hogy máshogy fogadok be dolgokat. Például nem húzom fel magam idegesítő embereken, vagy teljesen más íze van a víznek. Amúgy semleges lenne, de ma... ma volt ÍZE. Nem tudnám mihez hasonlítani, csak önmagához, de mégis más volt. Mint a reggel. Olyan mintha egy másik világban ébrednél fel, teljesen  más helyen. Nem rossz vagy jó értelemben, csak másként. Lehet hogy álmomban egy másik helyen jártam ahol mindez nem számított, és azért érzem mindezt? Nem tudom. De azt igen, hogy volt már velem ilyen. Egyszer amikor három éve költöztünk épp hazafelé tartottama németórámról, és abban a sétában már nem az volt hogy az új házba megyek, hanem haza.  Azt hiszem ilyesmit éreztem ma is. Amikor minden marad a régiben a világ forog tovább, de benned megváltozik valami véglegesen, és utána nem is érted, hogy gondolhattad másképp. Érdekes.
És ha már az érdekes szónál tartok, egy hónapja álmodtam körülbelül. persze nem csak akkor, de akkor rémálmom volt, és ha rémálmom van, általában rájövök álmomban hogy álmodok, azonnal felébredek. Most kivételesen viszont más volt a helyzet. Álmomban azon gondolkodtam hogy ez egyáltalán nem logikus, és rájöttem hogy álmodok. Amint rájöttem, elkezdtem azon agyalni, ha álmodok, akkor bármit megtehetek. Így magam elé képzeltem egy sünt....ÉS ott volt! Aztán mondtam magamnak, hogy tudok repülni is, és tudtam! Olyan más volt. Mintha álmomban egy másik világba kerülnék, és ott bármit megtehetek, bármi lehetek. Ez az én országom. Firamed.

A Halál (nem)vicces dolog. Akkor jelenik meg, amikor egyáltalán nem számítasz rá, és néha olyan emberen, akire nem számítasz. Ma tudtam meg hogy meghalt az unokatestvérem. 20 éves volt. Neki volt az egyik legjobb lelke amit megismerhettem. Nem akart  feleségül venni senkit soha, az apja hibái miatt. Nem akart mást, csak élni, szeretni dolgozni, segíteni az anyjának és a családjának. Nem volt halálos beteg. Még csak igazán beteg sem. Egyszerűen nem ébredt fel a koleszszobájában. Megállt a szíve. Hozzánk közel állt. Apukámnak három testvére van. Két bátya, és egy húga. A két bátyjának a gyerekeivel sosem voltunk annyira jóban mint a húgáékkal, mivel velünk egy idősek a gyerekei. Nekem két nővérem van, kb. egyszerre születtünk velük. ha a mamáméknál,voltunk, vagy náluk, mindig együtt játszottunk. Mikor meghalt a papám velük beszélgettünk, szeretjük egymást. És most nincsen. Nem tudom elképzelni hogy nem fogom többé látni, hallgatni az önkritikáját, az öccsei cukkolását, a nővére letolását. Nem értem. Hogy mehetett el ilyen hamar? Nyugodj békében. Lelkünkben tovább élsz. 

Alkotói válság. Érettségi. Olvasás. Sok mindenre tudnám fogni mért nem írtam. Vagyis írtam, csak nem ide. Mióta nem írtam, három versel gazdagítottam a világot. Igazából, ha nagyon unatkozok egy órán akkor szoktam rém rímeket kitalálva idióta verseket írogatni magamnak, így űzve el az időt.  Mióta nem írtam ide, kiolvastam 6 könyvet, tanultam, és megpróbáltam a valóságban élni. Na jó meg sem próbálom már. Egyszerűen szeretem a történeteimet. Ezért késtem el reggel is. Túl jó volt az ágyba maradva egy következő és egy azutáni fejezeten gondolkodni. De hogy tudnám visszaadni azt a zűrzavart ami a fejemben van? Hogy tudnám leírni azt ami egyik pillanatban még ez, a másikban meg az? Talán ezért nem írtam ide. Mert nem tudtam miről írjak. Mindenről vagy semmiről? És ha a semmiről írok az nagyon unalmas lesz?És ha a semmi a legunalmatlanabb dolog a világon? Akkor mi van? És most inkább mégis írok, mint tanulok....
Szóval ebben a két hét hétben is csak egy valami volt ami fontos hogy megváltozott. Az idő. Nem vettétek észre hogy mostanában úgy szalad, hogy csak kapkodni lehet a fejet? Tegnap még a szalagavatóm volt, holnap már az osztálykirándulás lesz. Sokan mondták nekem, hogy az utolsó év megy el a leggyorsabban, de arra nem gondoltam hogy ilyen gyorsan... Mégis mikor lett március? És hogy lehet az, hogy egy hét múlva április van? Hogy lehet hogy hat hét múlva ilyenkor azon fogok görcsölni, hogy emelt töriznem kell....
Néha azt kívánom, hogy legyen vége, de nem akarom. Nem akarom hogy vége legyen a gimis éveimnek. A sulis éveimnek. De mégis akarom, de mégsem. MEGŐRÜLÖK!!!!!

Egy német óra

Németóra van, hagyom.
Németóra van, nagyon.
Ülünk és nézünk valamerre
Az agyunk kikapcsolt úgy negyven perce.

A Lahrerin azért még hajt,
A csoport meg már majdnem kihalt.
Megállt az idő és az élet
Németóra a büntetésed.

Szóval a mai napom jól indult, a barátaimmal hülyültem, aztán nem írom meg mért, azt sem, hogy mivel, de Sötétke elszúrta a napom. Nagyon. De megint(mint mindig) kutyasétáltatás közben (imádom hogy van kutyum :D ) rájöttem hogy nem húzhatom fel valakin magam akinek nincs egyénisége, és az enyémet kritizálja. Tipikus picsa lány. Menő barát, mindene megvan, és buta. De mérhetetlenül. A sötétség hozzá képest világít. És ezt nem csak úgy mondom. Azt hitte, egy prezentációra kaphat egy érettségit. ... ... ... De a csúcs az volt amikor tavaly elmesélte hogy kiskorában félt a relációs jelektől . 45 percen keresztül nevettem. Tehát rájöttem hogy nincs miért felhúznom magam. Nem hiszem hogy az ő kreált egyéniségével meg tökéletességével több mindenre vinné mint én. Tudom, tudom az egó., de ezt már megtanultam : ha több mindenen mész keresztül akkor az erősebbé tesz, és minél erősebb vagy, annál határozott jellem. Ezek a lányok sosem tudják milyen elveszíteni valakit. Milyen az, amikor a szüleid éppen válnak. Vagy az, amikor azért hogy az apádat lássad, három órát kell utaznod. Vagy esetleg azt, amikor anyád leszarja azt, hogy 14 évig egy másik helyen építetted az életed és 240 km-rel arrébb költözik. Amikor a semmiből kell felépítened mindent, de még ezek sem tudnak megtörni, mert mindig egy kicsit erősebb leszel. Ezek a lányok azok, akik egy ruhát kérnek 20 ezerért és megkapják. A piros Hunter csizma is elengethetetlen mivel az HUNTER!!!! (Bizony ám!) Arról nem is beszélve, hogy kondiba járnak és mindenféle "bio" kaját esznek aminek igazából semmi értelme nincs, de drágább. Amikor csak azért van fiúd mert kell egy, mert anélkül nem vagy igazából senki. Amikor azért szexelsz valakivel mert te vagy a menő csaj ő meg a menő pasi (hallottam ilyenről,  km... Sötétke.) Szóval egy ilyen lány a menő. És én azért nem vagyok mert nincs barátom? Vagy azért mert van valamennyi eszem? Vagy esetleg azért mert nem iszom le magam minden hétvégén? Nem értem ezt a társadalmat. Pedig elvileg a részese vagyok.... Ezek az emberek lesznek a szavazóid, Magyarország. Ezek fogják a hatalmat befolyásolni. Széchenyi forog a sírjában.

Kérlek aki ezt olvassa mondja el a véleményét! Nagyon érdekel hogy mit gondol a másik oldal mért vagyok idegesítő, vagy ha egyetértesz neked milyen élményeid voltak?

Ui.: Egyszer Sötétke beismerte hogy neki igazából nem is az számít hogy valaki értelmes legyen hanem az, hogy hogy néz ki. Ezek után nincs több mondanivalóm. Igazán nem sztereotíp. Dehogy az. Ő egy egyéniség, csak nincs benne túl sok érték.

https://open.spotify.com/track/7xva59s56nG8CBXKQsyh1Z

Egy hónap, kicsit több. Ennyi idő telt el azóta amíóta írtam. Nem azért nem pötyörésztem( kivételesen) mert lusta voltam, hanem azért mert ez a drága gép nem akart leállni. Szó szerint. Ebben az egy hónapban annyiszor éreztem azt, hogy ezt vagy azt de megírnám itt. De sajnos nem tudtam mert ccsak telóm volt, azon meg halál írni. már ha néha sikerül. Ma hozták haza a gépem, lasssan el is felejtettem hogy milyen érzés amikor van SAJÁT notebookod, amikor azt nézel amit akarsz, akkor amikor akarod. Nagy valószínűséggel az elkövetkező napokban sorozatnézés és olvaás valamint film maratont fogok tartani. Végre nem leszek lusta odaülni az asztalomhoz, így már tanulni is fogok :) (jobb esetben). 

Két napig nem vagyok (mivel olvasok, és ilyenkor a gép közelébe sem nézek, és mi minden történik! Egyrészt Pénteken lesz a barátaimnak a szalagavatójuk, de nem tudok elmenni mivel nagyon messze vannak. Ezt egy kicsit sajnálom, megnézném őket szívesen, utána meg buliznék velük egy jót. :D Másrészt viszont azért nem jöttem fel, mert közeleg az a bizonyos Február 15, (aki nem érdekelt a témában elárulom, hogy a felvételi beadási határideje) és én még őszintén nem tudom mit jelöljek meg második és harmadik helyen. Oké, tudom hova szeretnék menni, meg is jelölöm, de ha már kifizetek 9000ft ot akkor megjelölök még két helyet. Szóval fogalmam sincs hogy mit vagy hogy hova. Anyukám meg már nyaggat (és igaza is van) hogy adjuk be, ne húzzam az időt. De őszintén nincs kedvem ezen agyalni. Most is matekérettségit kéne csinálnom, no meg 15 matektételt, de hogy??? Lassan neki kell állnom akár akarom akár nem. Őszintén, szerintem ez is egy időhúzás volt, hogy ne azt kelljen csinálnom. Hogy fogom én gyűlölni magam holnap reggel. :) De majd csak túlélem, mint mindig. Azt hiszem ennyit a mai filozófikus énemből, asszem ennyi volt mára. Holnap megint írok ha lesz időm, kedvem, és nem lesz túl érdekes a könyv amit holnap kapok :D 
Mindenkinek több határozottságot mint nekem van (jelen pillanatban) :D