Három napja vándorlok egyfolytában. Van, amikor megállok egy két percre, inni vagy enni, de ez általában nem okoz problémát. Nem értem mért megyek. Először egy erdőn keresztül vágtam át, aztán sok-sok szántófölden, mezőn. Úgy érzem, már nem bírok a fáradtsággal viaskodni. De hiszen anyukám megbántott. Nem szeret, azt mondta ki kell takarítanom a szobám. Azt is mondta, ilyen rendetlen gyerekkel nem tud mit kezdeni. Szóval összepakoltam, és eljöttem. Biztos nem is keres. Ilyen rendetlen gyerek biztos nem kell az anyukájának. A második napon kezdett elfogyni a vizem. Kaját tudtam szerezni, mindenféle növényt megettem. De mit csináljak, ha nincs vizem? Ezen még sosem gondolkodtam. Ma találtam egy forrást. Megtöltöttem az üvegem, és annyit ittam, hogy a felét utána ki is hánytam. Kezdek kételkedni abban, hogy jól döntöttem. Hiszen anyukám elviselt 13 évig. Lehet, hogy annyira nem is utál? Dehogynem, nem mondta volna rám, hogy rendetlen vagyok. A mostoha testvérem sem nevetett volna ki, mikor megvert. Valamikor aludnom kéne. De megint egy erdőben vagyok, fára mászni nem tudok, és nem merek lefeküdni aludni, mert félek, rám talál egy oroszlán. Egyáltalán vannak ebben az erdőben oroszlánok? A telefonom is kikapcsolt tegnap óta, úgyhogy már teljesen el vagyok vágva a külvilágtól. Pedig most meg tudnám nézni, hogy vannak e Magyarországon oroszlánok az erdőkben. Nem tudok tovább menni. A lábam és az elmém annyira fáradt, hogy nem bírom sokáig. Mért kellett mindig a mostoha testvérem pártját fogni? Mért én voltam mindig a rossz?  Tudom, hogy hamarosan el fog bicsaklani a lábam. Már csak azt nem tudom, most, vagy a következő fánál. Sosem voltam túrázni az erdőben. Sokkal érdekesebb volt a tv és a számítógép. De ebben a három napban rájöttem, mi is az igazi szépség. A napkelték, a sok-sok pillangó, akik körülötted szállnak, és persze este a csillagok. Nem is tudtam, hogy ennyi csillag van az égen. Három nappal ezelőtt még féltem kimenni este az utcára. Ma alig várom, hogy lemenjen a nap és láthassam az ezer, meg ezer apró kis fényt. A nap lemenőben van. Találok egy tisztást, és három nap után először lefekszem. Sajnálom, anya. Sajnálom, hogy nem voltam jó. Azt is, hogy mindig rendetlenség volt körülöttem. Hogy azt éreztem, nem vagyok elég jó. Sajnálom, hogy eljöttem. Nem akartalak megbántani. Csak nem tudtam mit kezdeni a gondolattal, hogy fájdalmat okoztam neked. Lement a nap. Felnézek, és meglátom az első csillagot. A halvány pislogására alszok el. Szeretlek, anya.