Emlékképek, amik össze-vissza jelennek meg álmodban. Nem vagy biztos semmiben. Most álmodsz, vagy ez a valóság? Tényleg ezt írtam bele az emelt történelem megoldásaiba, vagy csak ez egy összevisszaság ami éppen benned van. Aztán felébredsz. A hátadról folyik a víz, a nyakad is egy merő izzadság. Nem tudom mik lehettek a jó válaszok. Jól megírtam őket, vagy az egészet elrontottam? Kérdés vagy, csak kérdés, és nincs válasz. Ahogy a vihar jön gyorsan és könyörtelenül, villámokat szórva, úgy éreztem magam a délutáni alvás után. Mi történt? Nem tudom. Az agyam kattogott a mai nap sok információjától, én meg az elszenvedőjeként éreztem. Nem voltak konkrét feladatok, csak benyomások, félelmek. Hiszen egy jövő múlik mindezen. Talán ezért féltem annyira.... Aztán beszéltem a barátnőmmel, és a nővéremmel, és ők megnyugtattak. Eszembe jutottak a feladatok, és az, hogy legalább ötször átnéztem őket, az, hogy igazából nem is voltak olyan nehezek. Érettségi. Mindenki azt mondja az egyetemen visszasírjuk még. De mi van, ha elrontod az érettségit, és nem vesznek fel? Azért elég meghatározó, bárki bármit mond. Én szeretném jövőre visszasírni az érettségit. Szeretnék nehéz, vagy szinte lehetetlen kategóriába tartozó vizsgákat, és azt hogy érthessem mindazt ami a felsőoktatás rejtelmeivel jár. Ezért fontos az érettségi. Van, akinek sosem adatik meg, hogy megtudja, milyen az egyetem, és élete legnehezebb pontja ez volt. Szóval megértem mindkét álláspontot. Holnap Angol. Ettől nem félek. Igaz, az angol tudásom egy óvodáséval vetekszik, azért egy hármasra csak megírom.... (főleg hogy nagy része tippelős) :) Aztán vége, és végre kiolvashatok egy könyvet. Vagy kettőt. Na jó, szerintem pár napig csak olvasni fogok, az ágyikóm, a kutyusom, és egy üveg víz társaságában. :) Most megnézek valami angol sorozatot. És olvasok egy cikket. Vagy lefekszek aludni. Nem is tudom melyikkel kezdjem. 

"Historia est magistra viate."