Alkotói válság. Érettségi. Olvasás. Sok mindenre tudnám fogni mért nem írtam. Vagyis írtam, csak nem ide. Mióta nem írtam, három versel gazdagítottam a világot. Igazából, ha nagyon unatkozok egy órán akkor szoktam rém rímeket kitalálva idióta verseket írogatni magamnak, így űzve el az időt.  Mióta nem írtam ide, kiolvastam 6 könyvet, tanultam, és megpróbáltam a valóságban élni. Na jó meg sem próbálom már. Egyszerűen szeretem a történeteimet. Ezért késtem el reggel is. Túl jó volt az ágyba maradva egy következő és egy azutáni fejezeten gondolkodni. De hogy tudnám visszaadni azt a zűrzavart ami a fejemben van? Hogy tudnám leírni azt ami egyik pillanatban még ez, a másikban meg az? Talán ezért nem írtam ide. Mert nem tudtam miről írjak. Mindenről vagy semmiről? És ha a semmiről írok az nagyon unalmas lesz?És ha a semmi a legunalmatlanabb dolog a világon? Akkor mi van? És most inkább mégis írok, mint tanulok....
Szóval ebben a két hét hétben is csak egy valami volt ami fontos hogy megváltozott. Az idő. Nem vettétek észre hogy mostanában úgy szalad, hogy csak kapkodni lehet a fejet? Tegnap még a szalagavatóm volt, holnap már az osztálykirándulás lesz. Sokan mondták nekem, hogy az utolsó év megy el a leggyorsabban, de arra nem gondoltam hogy ilyen gyorsan... Mégis mikor lett március? És hogy lehet az, hogy egy hét múlva április van? Hogy lehet hogy hat hét múlva ilyenkor azon fogok görcsölni, hogy emelt töriznem kell....
Néha azt kívánom, hogy legyen vége, de nem akarom. Nem akarom hogy vége legyen a gimis éveimnek. A sulis éveimnek. De mégis akarom, de mégsem. MEGŐRÜLÖK!!!!!

Egy német óra

Németóra van, hagyom.
Németóra van, nagyon.
Ülünk és nézünk valamerre
Az agyunk kikapcsolt úgy negyven perce.

A Lahrerin azért még hajt,
A csoport meg már majdnem kihalt.
Megállt az idő és az élet
Németóra a büntetésed.