Sokan foglalkoznak a kérdéssel (legtöbben férfiak): Vajon mi lehet egy lány fejében? El kell, hogy mondjam, ez egy nehéz kérdés, és most csak egy nőnemű személy fogalmazza meg szubjektívként. Őszintén? Néha én sem tudom. Van, hogy hisztizek, azért mert hisztizek, és van olyan is hogy utálnom magam azért, mert nem tudom kikapni az első dolgot a szekrényemből, és felvenni. Én mindig megpróbálok mindenkivel a lehető legőszintébb lenni, és néha ez miatt nem alakulnak a dolgok, de jobb, ha nem hazudok. Ezer egy dolog kevereg bennünk, és mivel több mindenre is tudunk fókuszálni, van, hogy egyszerre két dolgon töröm magam, és ezért párhuzamosan lesznek a gondolataim kimondva. Nem egyszer fordult elő hogy a két gondolat összekeveredett, és egészen mást mondtam, mint gondoltam, vagy mondani akartam, csak mert úgy sikerült. Sok mindent akarunk, és lehetőleg ezek egyszerre, most azonnal történjenek meg velünk. Legyen az pasi, munka, család. Szerintetek mért vállal annyi tini gyereket? Mert szeretne (valamikor) családot, és ha már úgy alakult mért ne? Látjátok ez is egy bizonyos pillanat, amikor elkalandozok. :D Csak most le is írom, amit éppen gondolok, szóval tényleg azt olvashatjátok, ami a fejemben van. Hideg van a szobában, be kéne csukni az ablakom, de szeretek fázni. Olyan nagyon jó, amikor be tud takarózni este az ember, és nem kell félmegoldásokkal beérnie. Akartam írni valamit. Csak azért, mert már régen írtam, és mert néha nekem is szükségem van arra, hogy ilyen idiótaságokat leírjak. Hiszen nem lehet mindezt magamban tartani. Mint ahogy azt sem, hogy utálom spotifyon a magyar reklámokat. Még az angollal valahogy megbékélek, de a magyarok idegesítőek. Olyan, mint a magyar popzene. A hányinger, és egy adag záptojás kering az ember belsejében, amikor egy erőltetett magyar popzenét hallgat. Mintha nem lenne elég kínzás nekünk a mulatós. Attól még inkább kiráz a hideg. Nem értem, hogy tudja valaki élvezni is, nem csak elviselni. Kiskoromban sem szerettem, ma meg már nevetni sem tudok rajtuk. Inkább hallgatok magyar undergrunot azt még valahogy elviselem. Meg persze a rockzenét, és a klasszikusokat.
Szóval ilyen, amikor egy lány gondolkodik. Legalábbis én. Mindenről eszembe jut valami, és utána még valami, és azt veszed észre, hogy egész nap agyaltál a semmin, és a mindenen.