Ma elkéstem emelt töriről. Úgy voltam vele, nem érdekel. Lássuk még mi volt ma: á, inkább mégse. Itt nem azt szoktam leírni mi történik velem, hanem azt, hogy miről mit gondolok. Szóval: Pénteken szalagavató!!!!!! :D Nem is tudom, mióta várom ezt a pillanatot. Talán nyolcadikos korom óta? Vagy azóta hogy gimnáziumba járok? Nem tudom, de azt igen, hogy a végzősök mindig olyan nagyok voltak, és olyan büszkén viselték azt a kis kitűzőt. Én sem hazudtolok meg semmilyen végzőst. Megígérem. Amikor csak lehet, mutogatni fogom, mindig úgy fog állni, hogy mindenki lássa, és büszkén fogom hordani. Igen, büszkén, mert büszke vagyok erre a 12 évre. Akárhogy is nézem, életem legmeghatározóbb 12 éve volt. Most döntöttem el, mit akarok csinálni a többi (remélhetőleg még 60-70) évben szóval ja. :D

Ez (most a felettem lévő szövegre mutatva) tökéletesen megmutatja azt, amikor egy Facebook üzenet miatt az ember teljesen elveszti a gondolatmenetét. A lényeg az, hogy nagyon várom a szalagavatót. :D 

A Bellus hív játszani, és nem mondhatok nemet. Addig is, amíg nem írok, mindenkinek sok puszi, és sok szerencsét :D