Nem mindenki való nagyvárosba. Eltévednek, egyedül érzik magukat, depressziósak lesznek, és elhagyják önmagukat. Én imádom a nagyvárosokat. Főleg Budapestet. Mindig, mikor ott vagyok, úgy érzem, ez egy másik világ, egy olyan, ahol minden megtörténhet. Egy olyan, amelyben nem számít az,hogy honnan jössz, csak az, hogy hová tartasz, valamint egy különleges hely, különleges, fel nem fedezett dolgokkal. Azt hiszem, amíg meg nem csodáltam Budapest összes kis utcájának építészeti, gasztronómiai csodáit, addig el fog fogni ez a különleges érzés. Ma voltam nyílt napon. Én ODA akarok járni. Nem „majd lesz valami”, hanem AZ lesz. Az én szakom lesz. Én ott nem csak tanulni fogok, hanem tapasztalatot, élményeket szerezni. Már nagyon régóta várom, hogy eldöntsem, mi legyen. MA már megvan. Furcsa nyugalommal teli izgalmat érzek. Nyugalmat, mert tudom, hogy hova akarok menni. Izgalmat, mert nagy dolgok várnak még rám. Élvezni fogom minden egyes percét a tanulásnak. Hisz ez a lényege nem? Hogy azt csináljam, amit szeretnék. És ma ott az előadáson, mindent elmondtak, amit valaha szerettem volna. Azt hiszem megérte tanulni. Ahogy anyukám mondaná: „Tanulj jól kislányom, mert akkor nem neked kell választanod, hanem téged fognak választani.” Amúgy szuper napom volt. Sétáltam, nem sokat, de jó volt. Metróztam is, (már el is felejtettem, hogy gyerekkoromban mekkora élmény volt, és megdöbbenésemre ma is ugyanolyan izgi/szuper volt), sőt még villamoson is ültem. Azt hiszem meg fogom tudni, szokni ott az életet. Hát, mindenesetre nagyon remélem. Meg azt is, hogy felvesznek. NAGYON!!!