Minden kezdet nehéz. Az élet, a suli, vagy éppen ez a bejegyzés. De azért le akarom íni mi volt vele. Nem tudom mért, de fontos nekem. Ma reggel nagyon rosszul voltam, majdnem hazajöttem a suliból, de megacéloztam magam , (és beszedtem két gyógyszert) utána jobb lett :) csak úgy éreztem magam kicsit, mintha kiütöttek volna. Esküszöm Matekórán ülve olvastam a feladatot, de nem értettem. Elolvastam többször is, de valahogy nem akart leesni hogy mi van. De túléltem, úgyhogy minden oké. :) Jövő héten pénteken lesz a szalagavatóm, és ma volt a főpróba a suliban. Már most tudom, hogy sírni fogok. Érzem. Nem akarok még tovább menni. Csak akarom élvezni a barátaimmal töltött időt, a 0. emelt töri órákat, a tanulást. Mindenki azt mondta hogy a gimi fog elmenni leggyorsabban. Úgy voltam vele, ugyan van még időm. Most nem ezt érzem. Szeretném ha még egy kicsit maradna minden úgy ahogy most. Mert most szinte tökéletes az életem. Persze hiányoznak a régi jó barátaim, de ellene én nem tudok tenni. Nincs barátom sem, de mivel még nem is volt, ez sem hiányzik.Persze nem mondanék nemet egy szép szemű pasinak, de na, hogy is mondják? Amid nem volt az nem hiányozhat. Csak élvezni szeretném a sulit, nem holtra tanulni magam és nem azon agyalni hova felvételizzek, felvesznek-e egyáltalán. 

De mint már mondtam jövő héten szalagavató. Igen, nekem ez nagy dolog. Igaz nem keringőzök, de az osztálytáncban benne leszek. De nem ezért nagy dolog. Végre megtudom mutatni mindenkinek hogy végzős vagyok. Tudom, tudom ez egy kicsit fellengzős, de rólam nem sok mindenki mondaná meg hogy elmúltam 15.... :) szóval most rám lesz "tűzve" hogy minimum 17 éves vagyok. És igen, nagyon rég óta várom hogy felkerüljön az a bizonyos szalag, mert már kiérdemeltük. Nem csak én, hanem az összes végzős. Szóval jövő hét. addig még mennyi minden fog történni....! De remélem ezekről írok majd. Addig is mindenkinek szép napot :) :*