Phúúúúú olyan rég írtam, hogy lassan azt sem tudom hogyan kell. Tegnap beszélgettem egy lánnyal a blogról és rájöttem hogy pár hete eszembe se jutott valamit pötyögni, mert mindig a Coospacet vagy a Neptunt bújom és ha marad egy kis szabad időm (hehe jó poén volt) akkor vagy kikapcsolok és olvasok vagy alszok. Esküszöm, nem csalás nem ámítás beindult az élet. És ennek nagyon örülök. Szóval igen, felvettek fősulira, sőt koliba is, és most az ágyamban ülök, egy olyan helyen amit lehetetlennek gondoltam hogy valaha megtörténhet. Hihetetlen hogy egy hónap alatt mennyit tud változni az ember élete. Folyton csak jönnek szembe az újabb és újabb emberek, belekerülök szituációkba amikre sosem gondoltam és a többi.Mégis a legjobb az, hogy azt érzem hogy a helyemen vagyok. Úgy mindennel. Látom a mai napot, a holnapit, és az az utánit. És igazából örülök minden percnek és kihasználom. Ha új emberekkel lehetek, vagy régiekkel, ha a szobatársaimmal, vagy éppen a GT-s csoportommal. És ez az egészben a legjobb. Hogy nem kell félnem, nem vagyok bizonytalan, hanem megyek, egyenesen előre, visz a hullám, és azt hiszem nincs megállás. Dolgozok, beiratkozok, bulizok, jól érzem magam mint még soha, de mégsem vagyok teljesen más. Csak a kiskutyám és az esti filozófikus séták hiányoznak (meg persze a családom) . De ezek nagyon. Úgy érzem hogy szerencsés vagyok, és boldog. És ez az ami igazán fontos. És a mostani boldogságom nem úgy jön elő mint eddig, nyilvánvalóan és őrülten, hanem egyszerűen érzem és tudom hogy minden rendben van, és lesz is. Mindenkinek sok kitartást és pozitív életszemléletet kívánok . :*