Sok ember fél a sötéttől. Én nem. Megnyugtat, amikor kint sétáltatom a kutyámat, és nincs senki már kint az utcákon, csak mi ketten. Senki sem érti, hogy merek kimenni egy rosszhírű városban éjfél után az utcára. Ezt senkinek nem tudtam még elmagyarázni. Békesség van és csend, és csak egyedül vagy. Este bármi megtörténhet. Létezhetnek a mitologikus dolgok, amiben nappal nem hiszel, de amikor nem látsz mindent, elképzelheted, hogy egy ház mögött ott rejtőzik egy tündér. Mért is ne? Attól hogy felnőtt vagyok, még hihetek a csodákban és az egyéb misztikus dolgokban nem?

A másik dolog, amit mostanában szoktam csinálni kutyasétáltatás közben, az a zenehallgatás. Na, jó, nem csak hallgatom a zenét, gyakran dúdolok és ugrálok hozzá. Igen, kint az utcán. Szerintem nem egyszer volt, hogy hülyének néztek, de mindez este nem zavart. Ha bolondnak néznek, legalább csináljam jól nem? :D Én szeretek este dudorászni, énekelni a sötétben. Nem zavar, ha szembe jönnek, addig egy kicsit leveszek a hangomból, és úgy csinálok, mintha normális lennék… Na, jó kivétel a mai eset volt. Énekelgetek, mint rendesen, egyszer csak meglátom, két kb. velem egy korú fiatal ül egy padon. Kétség sem fért hozzá, meghallottak. Hát, igazából már úgy voltam vele, mindegy. Ha hülyének nézetek, akkor jó csinálom. Úgyhogy nem zavartattam magam énekeltem tovább, még egy kicsit ugráltam is… Ugyan már mit számít az, hogy mit gondolnak?

Szóval ha láttok egy kutyát sétáltató, énekelő és hozzá táncoló lányt, akinek barna haja van, az én vagyok :)

Oké ez elég zavarosra sikerült, de, na. Szóval. Úgyhogy.

Mindenkinek sok puszi, és igen, az optimizmus létezik! :) :* 

Ui. : Itt egy kép kettőnkről. :)