Most nem tudok a mára gondolni. Hogy mi történt ma velem... Ma csak a holnapot látom. Ugyanis holnap megyek fel Budapestre, nyílt napra, valamint az educatiora. ÉS teljesen egyedül! Alig várom! Egyedül felfedezni a fővárost, ezt mindig is ki akartam próbálni. Imádok mászkálni ismeretlen utcákban, megcsodálni minden szép épületet, újdonságokat felfedezni. És igen, nekem nincs szükségem ezekhez egy emberre mellettem. Mármint oké, nem bánnám, de na. Nem fogok sírva fakadni hogy egyedül kell lennem. Tényleg alig várom! :) De nem csak ezért. Én egy másik városban nőttem fel, az egyszerűség kedvéért nevezzük "Z"-nek itt laktam 14 éves koromig. Aztán a ballagásom után (két napon belül) elköltöztünk 220kmrel odébb "D"-be és most itt élek. Nem igazán gondolom ezt a várost az otthonomnak. Persze vannak barátaim, akiket imádok, de azért 14 évet nem tudok csak úgy elfelejteni. Szóval az van, hogy holnap az egyik "Z"-n lakó jó barátnőm is fent lesz a kiállításon, és vele is fogok találkozni. És már annyira várom! Május óta nem láttam, és most tudunk találkozni és áááááá!!!! :D Amúgy volt egy kis kavarodás is az osztályommal, de kiderült a végén, hogy lesz kivel felmennem, (sőt nagyon is bírom őket ;) ) szóval minden Happy. :D